Várnai Zseni: A fenyő éneke Zsenge fácska voltam, fenyveserdő árnyán, mellettem állt néném, meg hatalmas bátyám, ők oly nagyok voltak, szinte égig értek, nem őket vágták ki, csak a csemetéket. Erdő édesanyám zúgott keservében, de csak vittek minket nyikorgó szekéren, messzire kerültünk, nagy házak tövébe zúgó...