Címke: Reményik Sándor

2019-02-16

Egy istenarc van eltemetve bennem

Reményik Sándor: Istenarc Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, mikép került a mélybe. Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik...
Olvass tovább
Nincs hozzászólás
2018-09-18

Ha egyszer minden láthatóvá lenne

Reményik Sándor: A legizgatóbb film Ha egyszer minden láthatóvá lenne, Ha filmre vetődnék minden titok, Minden, mi huszonnégy óra alatt Egy ember lelkén általkavarog: A tisztátlanság minden ördöge, A bűn-csírák, a kárhozat-magok, - Akkor látnók csak, mily sötét az ember, Milyen feketén lángoló szurok. De akkor látnók csak, mily...
Olvass tovább
Nincs hozzászólás
2018-08-18

Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

Kétségbe esem sokszor én is A világon és magamon, Gondolva, aki ilyet alkotott: Őrülten alkotott s vakon. De aztán balzsamként megenyhít Egy drága Testvér halk szava, Ki, míg itt járt, föld angyala volt, S most már a mennynek angyala: ,,A világ Isten-szőtte szőnyeg, Mi csak visszáját látjuk itt, És néha - legszebb perceinkben - A...
Olvass tovább
Nincs hozzászólás
2018-02-09

Béke

Reményik Sándor: Béke Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni szép – S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét: Az Igét...
Olvass tovább
Nincs hozzászólás
2018-01-22

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és...
Olvass tovább
Nincs hozzászólás
2017-11-16

Mindig búcsúzunk

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden...
Olvass tovább
Nincs hozzászólás

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás