„…A növény két világban él és kettőt köt össze: a föld alattit, azt, ahol a halottak vannak, ahol az anyag van és a föld felettit, ahol a lelkek vannak s ahol a szellem van. Ezért a növényi lét nyílt, olyan, mint a híd vagy a kapu, nyitva kifelé és befelé, felfelé és lefelé. (…)

A mezőn virágot szedni túlvilági foglalkozás, realitásfölötti és veszélyesen nyugtalan. A lélek önmagát szakítja le és megnyílik a világ felé, ahol nincs határ. Önmagát fonja koszorúba. A koszorú, a csokor pedig a korona, az aura, a nap, a megdicsőülés, a lélek visszaérkezése az elíziumi boldog mezőkre, a paradicsomba, ahol újra virággá válik”.

Hamvas Béla: A virágszedés lélektana (részlet)

Könyvajánló

Szilágyi Judit, Vajda Ágnes (szerk.): Magyar irodalmi herbárium, General Press Kiadó

 

Kövesd Facebook oldalunkat: szepitokmagazin

Testvéroldalunk: eletszepitok.hu

Instagram oldalunk: szepitokmagazin

2018-07-02
All

Hamvas Béla idézet magyar irodalom pipacs természet virág virágok