Hamvas Béla: Az elhagyott kert

Életem júniusán, mikor
már elmúlt a tavasz, de
még nem volt nyár.
Elhagyott kertbe értem,
felverte a gyom, a fa csupán
vadhajtás volt, az út csupa sár.
Nézd, mondom a kertnek, én
most kigyomlállalk, a fák
ágait mind megtisztítom,
utaidat kiseprem, új kerítést
rakok körös-körül, a földet
jó mélyen felásom.
Úgy tettem. Másnap már ezer
virág nyílott az ágyakon
s a lombon át a nap sütött.
Lásd, mondom a kertnek,
most te vagy a legkülönb
a világ minden kertje között.
Aztán egy napra elmentem.
Oly sok hely van, ahová mind
menni kell,
csak másnapra tértem vissza,
az útról, másnapra, igen,
éppen kora reggel volt.
kert megint olyan volt,
amint találtam, kerítés nélkül,
az út csupa gyom és csupa sár.
Életem júniusán, mikor
már elmúlt a tavasz,
de még nem volt nyár.

 

Fotó: Niederhoffer Edina

Kövesd Facebook oldalunkat: szepitokmagazin

Testvéroldalunk: eletszepitok.hu

Instagram oldalunk: szepitokmagazin

2018-04-10
All

Hamvas Béla kert magyar irodalom tavasz természet vers