Az erdő fohásza
Vándor, ki elhaladsz mellettem ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől
és gyümülcsöm oltja szomjad.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy amelyben
fekszel, a deszka amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd a kérésem:
ne bánts!
Fotó: Somogyvári Zsóka
2017-11-10
All